Kezelések

Bertold születése előtt az iskola jutott eszembe a 2A-ról. Azonban a Tűzoltó utcában ennek a helyes dekódolása a következő: 7-es épület, 2. emelet, A osztály – onkológia. Az osztály mellett az ambulancia a szervezet másik lába. Az aktív kemó alatt álló kis betegek az osztályra , a többiek az ambulanciára kerülnek. Az első 8 hónapban mi is inkább az ambulancia látogatói közé tartoztunk.

A Gyermekklinika feltehetően négy bérház összevonásából lett kialakítva, ami igencsak egyedi hangulatot ad a létesítménynek. Néhol még a régi körfolyosó is felfedezhető – igaz, ma már inkább köti össze a 2D neurológiát a 2C ritka betegségek osztállyal, mint anno két lakást. A klasszikus lépcsőházból a másik oldalra nyílik a 2A. Egy szinttel lejjebb található a hematológia – ide már csak légzsilipen keresztül lehet bejutni, védve az immungyenge kis harcosokat.

A kórház egy önálló kis világ: laborral, ambulanciákkal, műtőkkel, radiológiával és még ki tudja, hány osztállyal. Mindez néhány lépésre a Corvin negyedtől.

Az onkológiára visszatérve – mivel országos hatáskörrel működik az intézmény, az ország gyermekbetegeinek nagyjából felét itt látják el. Az ország minden részéből jönnek ide, le a kalappal minden itt dolgozó előtt! Nem tárgya ennek a bejegyzésnek, de annyit hadd mondjak: nincs az a költségvetési forrás, aminek ne lenne nagyon jó helye itt.

Kevesen tudják, de van egy harang az épületben, ami időnként megkondul – és ez az esetekben nem is lehetne örömtelibb. Ugyanis amikor egy kis beteg megvívja a harcát, legyőzi a kórt, és hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítják, megkongatja a harangot. A kórház rögtönzött statisztikája szerint tízből nyolcszor – hála Istennek – megkondul az a harang.

Ezért, ha esetleg bárki a Tűzoltó utca környékén jár, és harangszót hall – na nem egy templom méretű harangra kell gondolni –, minden oka megvan rá, hogy egy kicsit jobb helynek lássa a világot.

Az Őrzők

Itt „laknak” továbbá az Őrzők. Nem is lehetett volna találóbb nevet kitalálni. Saját mottójuk szerint „a jövőt őrzik, mert minden élet aranyat ér” – és semmi sem írja le pontosabban a tevékenységüket. Az ambulancián, ahol néha sokat kell várni, szórakoztatják a gyerekeket: társasjátékot, rajzeszközöket biztosítanak, mert a játék betegen is az élet része. Van egy lakás a szemközti házban, ahová a messziről érkező gyerekek szülei visszahúzódhatnak egy fárasztó kezelés után – ezt is ők biztosítják. Programokat szerveznek, például a szeptemberi sétát, de hívták már a 2A-ra a magyar futball-válogatott néhány tagját is, sőt, könyvet is adnak ki – lásd alább. Lehet nekik SZJA-t is felajánlani, ha esetleg jövőre valaki gondolkodna, hová is küldje.

Bogyó és Babóca is tiszteletüket tették az intézményben – ez felfedezhető a falra festett figurákon is. Hála a SOTE-nak és Bartos Erikának, készült egy vaskosabb, Tűzoltó utcára szabott kiadás is. Ebben nem kavicsot gyűjtenek, hanem például az „érintettek láncának” egy-egy elemét. Minden állomás – MR, kemó, lumbálás stb. – után jár egy láncszem. A könyv nagyon sokat segít a legkisebbeknek megérteni, mi is történik velük, és megteremti azt a nyelvet, amelyen keresztül egymással is meg tudják beszélni a történteket. Esetünkben ez inkább a bátyónak segített elmagyarázni, mi is történik az öcsivel.

Apropó, „érintett” – megint csak egy szó, ami régen nem sokat jelentett, de ma már komoly jelentése van. Ha az ember figyelmesen elolvas néhány névtáblát bizonyos rendelőkön, felfedezheti:

Dr. X. Y. – Érintett szülő.

Az ember csak most érti meg igazán, mit is jelent ez. Mindenki, aki bekerül ebbe a világba, érintetté válik – és kicsit újraértékeli az értékrendjét, s talán az egész életét is.

Nekünk hétfő általában a kemó nap. Ilyenkor reggel irány a 2A. Vérvétel, ha nincsenek kiugró értékek, és az orvosok is mindent rendben találnak, akkor megrendelik a kemót. Ez általában 11–13-14 óra körül érkezik, majd a következő 2–3 óra infúzióval telik. Talán a legnagyobb nehézség erre az időre egyben tartani kis felfedezőnket.

Korábban írtuk, hogy a kemót nem vénába, hanem egy kis titán dobozba – a portba – szúrják, így is csökkentve a szúrások számát. A kemó után jön a hidratálás; ilyenkor már mindenki nagyon elfárad, de szerencsére hamar mehetünk is haza.

Vannak „gyerekszáj” beszélgetések is, persze a nehézség hátterével, de mégis édes-keserű mosolyt csalva az arcukra:

– Bertoldnak nincs haja? – kérdezte egyszer egy kislány tőlem.

– Nincs, tudod, olyan gyógyszert kap, amitől kihullott a haja. Te kaptál ilyet? – érdeklődtem.

– Perszeee, tök kopasz voltam! – válaszolta nagy vehemenciával a kislány, aki már újra növeszti gyönyörű haját.